|
A képmás azóta más
Emlékszem a kilencedik évben, a kétezresek legelején
Elmentem, vissza se néztem és a sort így megkezdtem én
Aztán sorban követtek, ilyen, vagy olyan utakon
Elvesztünk a túlparti ködben, napkeleten és napnyugaton
Azóta archívum lettem, a szobrom a szálló előtt
Pro urbe galambok szállnak, volt házmesterem feje fölött
Műsorok készülnek sorra, mozdonyfüstben látjuk Beát
No smoking klubokban torra, gyűlik a sok jó barát
Játsszátok újra el, mankókat dobni el, csak még egy utolsó indiántánc legyen
Huszáros vágtában, elvesztett csatákban, férfiként, nyeregből kidőlve vérezni el
Mindegy, hogy melyiket, barnát vagy vörörset, szőkét…. A kalapom lóg a szegen
Csak az a fontos, hogy a műsor jó legyen
Szonáta presszónak mélyén, vadkelet és hajnalok
Előredőlve közelednek, Dezső és az angyalok
Szárnyukat behúzták csendben, az esőben kabátjuk lobog
Sötét a Műegyetemben, a vén Duna halkan csobog
Játsszátok újra el, mankókat dobni el, csak még egy utolsó indiántánc legyen
Huszáros vágtában, elvesztett csatákban, férfiként, nyeregből leesve vérezni el
Mindegy, hogy melyiket, barnát vagy vörörset, szőkét…. A kalapom lóg a szegen
Csak az a fontos, hogy a műsor jó legyen
A Margit körúton állva, hátad a falnak veted
A dalaimat veszed sorra, itt vagyok újra veled
Lesz archívum és emlékműsor, melyiket játsszuk tehát
Miközben a listádat írod, én plakátról nézek le rád
Melyiket játsszuk tehát, én egy plakátról nézek le rád
|